Zongora-hangolás

A sóhajom az égbe röppenő,

a sóhajom ma messze suhanó,

mert peregnek a hangok

és felstimmolja zongoránkat

a hangoló.

Azon suhannak már a nóták,

(álmok a nóta hangjain)

s szavára, szomorú szavára

halkabb lesz minden vad duhajság

s szentebb a kín!...

Az én Hangolóm merre késik?

Csókos ajakkal mikor jön már,

hogy ne fájna a Nemezis

és ne zörgetnék ilyen falls nótákat,

– mint ez is!

1925. március 24.