Elmondom:

Tegnap kimentem a határba.

Minden fehér volt és havas

és én annyira árva.

Hallgattam: a szél hogyan átkoz,

ha dühösen a fákba tép

s odaléptem a fákhoz.

Gondoltam a kicsi rügyekre,

kik ide vannak zárva most,

kiknek nincs táncos kedve.

Ablakhoz vágytam csalni őket:

a zöldhajú, kis börtönös

tavaszi hercegnőket.

Hittem: kinéznek, hogyha zajjal

elsorolom a nevüket:

Élet, Vágy, Öröm, Hajnal!

Szorongva lapult a kezemben

egy éleshangú, vad kolomp,

s bolondul rázni kezdtem.

Aztán daloltam a határban,

aztán néztem, néztem a fát – –

– és hasztalanul vártam.

1925. január 16.