Vesztett nóta

El-elgondolom: be szép is úgy ketten

s most jaj be milyen egyedül maradtam –

vesztett dalaim újrahívom halkan

s néha keresem: hova, hova tettem?

Rá kell akadni! – (aranyos gitárom

húrját különben akár összetépném) – –

s Álomországok selyempuha rétjén

virágok kelyhét kutatva kitárom.

...Valaki elment, vizen és hajón át,

s csak most eszmélek utána evezve:

csomagja is volt; elvitte a nótát!

Nem utazott, csak elnézett fölöttem,

Olyan közel van, s mégis olyan messze

és sírva állok künn a téli ködben.

1925. január 15.