Téli esték muzsikája

Csendes este

jár a hold

ezüstre festve

földet, ágat

s ezer hűtlen

kis kobold

bújik, vágtat

mindenünnen.

Sötétült ég,

égő csillag

szép havas táj

messze hívnak.

– Nem lehet most:

álmos lettem,

lefeküdnék!

Minden álmos

oly hideg

oly ravasz,

csend a város

nem havaz

s árva gondom:

nem tartozom

senkinek?

Nem maradt-e

semmi nálam,

ami másé:

hóvilágban

hóvirággal

vigasztaló

mosolygással

nem tartozom

senkinek?

Csendes éjjel

látogat

most szerteszéjjel

a határon,

s osztogat szép

álmokat.

Én is hívom,

én is várom:

Adjon Isten

rózsa láncú

mese-táncú

édes álmú

éjszakát!

1925. január 18.