Szilveszter

Asztal körül, ím, csupa jó barát!

Csörömpölünk a villával, a késsel,

egymásra nézünk igaz szeretettel,

s új esztendőbe így megyünk ma át.

Mert nem igaz, hogy fekete az átok!

Nem kell busulni, jó az Isten, jót ád!

Csak dalolni kell egy-két szilaj nótát,

s akadnak mindig hűséges barátok.

Ez az ujjongó mesebeli város:

itt táncra se rest senkinek a lába

s hajrá, előre! Örüljön, ki páros!

Ezen az éjen csupa-csupa gond ful

a bolondságok boros folyamába – –

csend – – –

– – a toronyóra tizenkettőt kondul!

1924. december 30.