Ünnepek múltán

Hej, hogy elmúlik minden, ami élet!

Fehér sövényre sötét varjak ülnek – –

Hej, be elmúlik minden, ami szépség

és be elmúlik minden, ami ünnep.

Pár színes gyertya alig is pislákol,

– pedig olyan volt, mint egy mese-máglya –

és halkan: zirr-zurr – parányi kis tűket

permetez le a karácsonyfa ága.

Ünnepek multán mindhiába mondjuk:

csúnya gondmadár, hagyj magamra, hess el!

Téli köd borul íróasztalunkra

s tele a papír szomorú-szép verssel.

Ünnepek múltán karácsonyra nézünk,

– s zokogásba tör minden türelem-hegy:

Miért megy el hát, mikor úgy szeretjük,

s miért szeretjük, mikor úgy is elmegy?

1924. december 28.