Az első hó

A kis angyalkák szürkeszín szitáján

a földre szikra lisztszemek szitálnak

s a fehér földre mosolyogva, lassan

repülnek, szállnak.

Fehér a szántás, fehér a vetés,

fehér a ház, a sövénykerítés,

fehér a sírás és a nevetés.

Minden, minden fehér!

S akkor vadul, komoran

tanyát-ácsolva feneketlen zajnak, –

az első hóba beleterpeszkednek

az első varjak.