Kis Ballada

Siklik a csónak,

ragyog a hold,

vízben a hold

és olyan szépen

villog elébem,

míg fut a csónak.

Nyúlok utána

remegve én

és azt kívánom:

ragyogó álom,

legyen enyém!

S nyúlok utána.

De el nem érem

Gúnyosan kacag,

hívó-fehéren

és én zokogok

nagyon zokogok,

és el nem érem.

Azután hullok

nagy sikoltással,

ájuló csókkal

szívdobogással

és nincs tovább:

utána hullok.

Üres a csónak...

Az ár tova visz –

felettem habzik,

suhan a víz

s csendesen, ringva

úszik a csónak.

1924. október 1.