Nem sajnálnak

Hideg a kezem, hideg a lábam,

tűz a homlokom, tagjaim fájnak,

s még mindig, mindig nem sajnálnak.

Sohse kívántam ennyire élni,

sohse kellett még ennyire halni

s még mindig, mindig nem sajnálnak.

Irigylik tőlem a dalos ajkat

ami csak zokog, ami csak jajgat

s még mindig, mindig nem sajnálnak.

De mégis: hisznek, aminek hisznek,

győzőnek, nagynak, viruló disznek

mert szebb ez így, hogy nem sajnálnak.

1924. október 15.