Ne olvassátok...

Ne olvassátok írásomat úgy, –

amint olvasni szoktatok:

unott lélekkel, unott szemmel,

kevés hittel és szerelemmel

halk, nemtörődöm délután.

Ne olvassátok írásomat úgy, –

amint olvasni szoktatok:

távoli nóta hangja mellett

mikor az élet harsog benned

virágos, duzzadt éjszakán.

Ne olvassátok írásomat úgy,

amint olvasni szoktatok:

vidám aggyal, de hangok nélkül,

mikor az égen reggel kékül,

csúfolva tán a bánatot.

Olvassátok bár alkonypírban

s képzeljétek, hogy ott vagyok –

rebegjétek el,

ahogyan én rebegném,

susogjátok el,

ahogyan én susognám;

azután ti is, ti is sírjatok,

ahogyan én sírtam.

1924. október 2.