Tegnapi emlék

Testvér!

Sétált a hold a régi útban,

s én ezüstfejű fák mentében

csöndes imákat félve súgtam.

Majd lankadón,

egy mohos törzsnek vetettem a hátam

és életemet magam előtt láttam.

És megértettem mindent, mindent:

mire vagyok én, mire mások –

és zenéltek a hallgatások

és táncoltak a titkok.

Testvér!

Most nem csodálom, hogy a világ így megy.

Most megüthetsz, vagy megcsókolhatsz:

igazán mindegy.

1924. szeptember 12.