Színpadi fényben

Pergett a taps,

dörgött a taps,

mikor megcsillogtattam

néhány kis árva rím-szülöttemet.

Pergett a taps,

csörgött a taps

és én sohasem láttam annyira,

hogy bús adásom nem igazi még.

Rengett a taps,

csengett a taps

a csendes-szavú jelenért

és én tudtam, hogy nem érdemlem.

Zörgött a taps,

zúgott a taps

és én hálásan, hunyt pillákkal

megálmodtam a jövőt.

1924. szeptember 12.