Őszi jókedv

Olyan nagy bánat őszbe jutni?

Vagy búcsúzkodón élni tán?

Mikor mindenki sírva borzong,

Miért ne legyek én vidám?

Ma jó kedvem van igazában,

nem látok tüzet, harci vért

halált, semmit és nincs tovább ez;

jó kedvem van, ha nincs miért.

Tavasz pirkadás könnyet csókolt

csüggedt pillájú szememen,

de most szégyellem, hogy így rámtört

az a nagy bánat-szerelem.

Ma szél veri az ablaktáblát

és felleg-tábor gomolyog – –

de én nekem ma csuda-nap süt,

de ez a kis vers mosolyog.

1924. szeptember 17.