Esti imádság

Nézd, jó Istenkém: úgy megzavarodtam,

mint zsinórszakadt, piaci fabáb;

gondolataim összegabalyodtak

és nem tudom, hogy mit mondjak tovább.

Szép volt a nap és oly igazán forró,

ez a kis vers is gyönyörű eset,

s a szellő, amit homlokomra küldtél

cirógatásul, igen jól esett.

Most úgy szeretnék sokat hálálkodni,

ha nem húzódnék szemem lefelé

és annyi minden zsibong még szívemben

és nem tudom, hogy kérni lehet-é?

Napközben is tán rossz kis fiú voltam

és fudriságom rosszra vezetett –

most oda kéne menni szépen Hozzád

és megcsókolni fehér kezedet.

De lásd, Istenkém, álmos a Te szolgád;

csak mosolyogj a kicsi vándoron...

Jó éjszakát... így... eloltom a lámpát...

és szenderegve Rólad álmodom.

1924. szeptember 4.