Képeskönyv

Be szép, be kedves!

Tágranyilt szemekkel

lapozok este, lapozok reggel

a nyüzsgő rajzú, tarka képeskönyvben:

Ez itt bohócos,

ez lobogó, léha,

ez itt borongó, mint jó magam néha

ez meg Rómeót játszik minden este.

Ni, ez diák tán!

Messze-szürke vészen

tünődik, amíg könyvet tart kezében. –

Az a másik tán iskolás leányka.

Füstölgő kémény,

ezerkürtű város –

falu, magános, girbe-gurba sáros, –

kardos mundér és vasvillás daróc.

Be szép, be kedves!

Sohasem unt játék,

a jó Istentől gyönyörű ajándék,

finom vonalú, tarka képű album!

De én tudom csak:

be nehéz a dolgom,

ha nagy álmaim táltosát megoldom,

s a csodás képet mégis el kell hagyni.

Mert a sors ilyen

leborul az este

és minden napunk új színűre festve

és minden reggel új-új fejezet;

Elgyönyörködve

nagy-ámulva nézzük,

s álom-mesékkel magunkat igézzük,

s egyszer kopottan földre hull a könyv.

1924. szeptember 9.