Szól a muzsika

Szól a muzsika messze, messze.

Sápadó hangját kapkodón

hordja idáig el a szél –

– Idebent alszik minden eszme

és hangomon ül hangfogóm:

most csak a muzsika beszél!

...Egy titokzatos másik partról

valami bánat jött ide,

s a zene volt a drága híd –

Most szép beszéddel mind ő tart jól,

szívemen dobog láng-szíve

és átlihegi vágyait.

Emberszív így még sohasem vert!...

Karomra hajtom fejemet,

s míg rámborul egy síró árnyék,

csókolni vágyom minden embert,

s zokog bennem a szeretet

és gyilkosomnak megbocsátnék.

1924. augusztus 27.