Az első őszi vers

Már őszbe járunk lassan, lassan

és nincs kedvem, hogy mutogassam

dalba-zengő kedvemet. –

Míg bánatomról mesét mondok,

szétröpködnek a szegény lombok:

nem is látok egyebet.

Nyújtózva fekszik sor soron,

s mert fáradt-búsan vonszolom,

jön mondat után mondat, –

s engem, míg rajtok áthatok,

egy nyár-igézet álma fog

és kiejtem a tollat...

1924. szeptember 1.