Felséges Úr!

Felséges Úr!

Ha kis szolgája fehérbe öltöz,

szabad-e néki bemenni Önhöz?

Felséges Úr!

Fáradt vagyok már, sajog a lábam

állni e fényes előszobában.

Felséges Úr!

Lássa, szívemben a reménység jó,

de Önt meglátni nem vagyok méltó...

Felséges Úr!

E házon kívül mindent az ár mos:

messziről jöttem, s köntösöm sáros,

Felséges Úr!

Lázadó vérem jaj, lecsitult rég:

ottbent csak sírnék, elébehullnék! – –

Felséges Úr!

Ha kis szolgája fehérbe öltöz,

szabad-e néki bemenni Önhöz?

1924. augusztus 29.