Magamról

Nem lázasít meg soha az írásom

és nem megy élni nehezen a dal.

Nem vagyok vulkán, melynek vajudása

vészes, rengető morajlásba hal.

A vulkán dörög, tűztengert okád ki

és napokig tart, amíg elpihen,

rózsás lankákat, városokat pusztít,...

Nem vagyok ilyen! Nem vagyok ilyen!

Halkan csobban ki, könnyedén folyik szét

belőlem a dal, s örülök: enyém. –

Mint a forrás, mely víg kirándulóknak

italt csurrant ki erdők rejtekén.

Csörtet a csermely csókosan csacsogva

a századéves vén tölgyfák alatt

és álmot lát a folyam hatalmáról

és várja, amíg folyammá dagad!

1924. augusztus 16.