Felleg a Földhöz

Valakinek, akit írásra buzdítottam

és akinek segítettem is.

Önzetlen küldöm friss esőmet

Csobogó, édes véremet,

mely mag-rügyeket csal belőled

és duzzaszt bimbós életet;

amit teszek, önzetlenül teszem.

Nagy, fellobbanó vágy hevít fel,

valami lázas szerelem

és jóban-bízó drága hittel

kincsemet mind odavetem! –

Mindent adok, semmit sem fogadok.

Nem örömem, hogy ezt mondhassam:

csodáljátok, ez az én munkám! –

Adást-lihegő kedvem múlván

továbbvonulok búsan, lassan,

s csak a magasból integetek vissza.

1924. augusztus 16.