Lehántott fa

Meg-megcibál egy bús sóhajtás

s te meglóbálod komor koronádat,

szegény, kivénhedt, beteg pajtás.

A vágó fagytól ezután mi véd meg?

Vén derekadat meztelenre nyúzták

és gaz markukban leszakadt a kéreg.

Miért sújtott e szomorú-szép bánat?

Tán szemet szúrt, hogy büszke voltál?

Tán irigyelték ráncba gyűrt ruhádat?

Fondorlók kése eltalált

és eltalálta pajzsos hitedet

s most várod a halált...

Szegény öreg, rádnézni sem merek...

Olyan búsultan egybevág a sorsunk:

lehántottak az emberek!

1924. augusztus 13.