A nagy teremben fázós hangon,
meg-megakadva kecmereg az óra,
én fekszem a nagy műtőasztalon
és készülök az operációra.
Halántékomon vér-harc dübörög,
égek kíváncsi, titokleső gondban
és rászorítom kezemet szívemre,
mely lázütemre, nyugtalanul dobban.
...Orvos úr, kérem, nagyhatalmú Sors,
ugyebár nem lesz nyoma sem a kínnak
és finoman veszi ki ezüst csipeszével
azt a valamit, amit búnak hívnak?...
1924. augusztus 13.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论