Vasútnál

Várom a gőzöst, szörnyeteg-gőgöst

Ki önönmagát oly nagynak hiszi –

Füstöt okádva itt lesz nemsokára,

s akit szeretek, magával viszi.

Közömbös arcok, sok üres tekintet –

Furcsán bólintva libegnek a fák,

és mosolyogva, mivel látni akarják

a régi-átkos könnytragédiát.

Nézem a hosszú, elkígyózó sínpárt...

olyan fekete, olyan bánatos!

Ott fekszel rajta víg dalom, reményem

jön a gőzös és zúgva rádtapos.

1924. augusztus 12.