Akkor

Milyen lesz akkor,

Mikor nem lesz már semmi hátra,

Ami hevítne, ami várna

És minden vágyam ködképpé fakult?

A zsarnok sorsot vajjon átkozom?

Vagy emelt fővel, büszkén távozom

És nem kísért a múlt?

Vagy tán könnyesen indulok a házba,

Melynek kapuján írva áll: örök!

És a küszöbnél lassan, tétovázva

Megfordulok és – visszaköszönök.

1924. július 29.