Élet-törtetés

Az út ravaszul, görbén kanyarog,

Nem! Nem lépek rá! Ha már menni kell,

Csak egyenesen, büszkén akarok!

Vad tüskebokrok tépik meg ruhámat

S az este mélye borzongatón barna –

De emelt fővel indulok utamra!

Az erdő zúg, a szálfák megriadnak:

Eredj az úton! Mért jársz erre dőre? –

Én énekelve törtetek előre.

Köröttem szörnyű szikla-szakadékok

Posványok torka elnyelésre vár

És vijjog fent a keselyű madár.

Tövisbe lábam mosolyogva lép

S felszegett fővel török utamon,

Mint egy dübörgő fékevesztett gép...

Mögöttem újra csönd és nyugalom –

S tovább alszik az erdő.

1924. július 29.