Száműzött Romeo levele Júliához

Ne hidd, hogy nem szeretlek,

Ne hidd, hogy elfeledlek,

Azt nem bírom soha!

Fehér márvány a lelkem

S neved törölhetetlen

Betűkkel van vésve be oda!

Ne hidd, mert messze járok

Hogy utánad nem vágyok!

Csak Te vagy lelkemé –

Arcod mindenhol rám les;

S mint titokzatos mágnes,

Úgy húz egyre önmaga felé.

Ne hidd, hogy csókod nélkül

Valaha összebékül

Szívem a vággyal s nem tépi a bánat, –

Csak azt hidd, hogy szeretlek,

Csak azt hidd, hogy imádlak

S én, számkivetett, árva Romeo,

Nemsokára meghalok utánad!...

1924. július 19.