Akkor és most

Emlékszem: egyszer messze voltam,

Köröttem susogott a fenyves – –

Emlékszem: akkor messze voltam

És mégis mindig rád gondoltam

Miért vagy olyan messze, kedves?

Szemem lehunytam – fújt a szellő.

És azt álmodtam: megcsókoltál – –

Halkan, hűvösen fújt a szellő

És szétfoszlott a távol-felhő

S valahogy olyan közel voltál.

...Most itt vagyok és látlak egyre,

Szavaid mindig hozzám jutnak

Víg kacagásod cseng fülembe,

S kezedet fogom két kezembe,

S valahogy mégis – messze tudlak!...

1924. június hó 18.