Csendes egyedüllét

Szép csillagos éj van,

A nyüzsgő világra

Nyugodalom szállott –

– Lehajtom fejemet

S halkan dudolgatok

Egy bús szerenádot...

Kiséri a szellő

Csendes muzsikával...

Kibékülök lassan

Az egész világgal,

Kibékülök lassan

Háborgó szívemnek

Tompa sóhajával,

Kibékülök lassan

Minden zokogással

Minden nevetéssel.

– A szomorú múltat

A rejtélyes jövőt

Elfedi az éjjel;

Minden háborúra

Ráborul az áldott

Simogató béke...

Olyan jó is volna

Ha sohasem kéne

Harci dalt dalolni, –

Mindig szerenádot!...

1924. április 12.