Sch. igazgató úr nevenapjára

Kopaszon áll a vén diófa,

Lehullott róla lomb, levél,

Szomorún bólint csupasz ága,

Ha rálehel az őszi szél.

A sok madár, mely ott tanyázott

És hangoztatta víg dalát

– Ha szerencsés volt, – útra kelt és

Tovarepült a vizen át.

De kik maradtak búsan, árván,

Azokra jöttek rossz napok,

Koldulni kell a morzsalékot,

Melyet mindenki otthagyott;

Szenvednek fagytól, szélvihartól

Keblökben dúl a harc, a kín,

S csak néha tudnak felvidulni

A múltnak édes napjain.

Ilyenkor arcuk felderül még,

Elnémul minden könny-panasz,

Úgy kérdik egymást: visszatér-é

A napsugár, a zöld tavasz?

– – – – – – – – – – – – – – – – –

Szíve dobban ma száz diáknak,

Reád gondol mind, merre jár,

Csak Érted sóhajt, Téged óhajt,

Te vagy a forró napsugár.