Tavaszi borongás

Így dalol az ősz.

Hegyormon állok,

Komoran nézek le a tájra,

Hol most játszik az élet álma,

Mert én vagyok az ősz.

Az Isten így akarta:

Legyen árnyéka minden fénynek,

Legyen sírása minden nevetésnek

És hamis hang is

Keveredjék a tiszta dalba!

Az Isten így akarta.

Látod: én vagyok minden árnyék!

Hallod: én vagyok minden zokogás,

Minden panasz!

Hallod: így dalol a tavasz!

És hallod: így dalolok én!

Nincsen öröm, mit el nem rontok

A föld kerekén:

Mindenben ott az én várásom,

Az ősz várása

Mert a Halál mindent legyőz,

Ami csak él:

Hegyormon állok.

Komoran nézek le a tájra,

Hol most játszik az élet álma

Mert én vagyok az Ősz!

És a nyomomban itt les már a Tél...

1924. április 30.