Színképelemzés

Szemem a színek tomboló zajából

Valaha még a messzeségbe révedt

És úgy keresett édes pihenőre

Egy kicsi pontot, tisztát, hófehéret.

Nem kutattam a “honnan”-t és “miért”-et

Elfogadtam a színárnyak egészét;

Amit fehérnek láttam, annak hittem

És jól esett a szeretet, a részvét.

Ma már egy titkos spektroskopba nézek; –

Jaj, micsoda, amit benne látok!

A béke helyén színek verekednek

És másnak látom az egész világot.

Ma már nem hiszek mézes szavakat.

Ma már szemem megakad

Egy-egy mosolygó, kicsi, fehér ponton, –

Örömet benne sohasem találok,

Mert rajtam ül az átok,

S rögtön, de rögtön – színeire bontom...

1924. április 20.