Szegény poéta

Szegény poéta, mért jöttél ide?

Mondd: mit keresel ezen a világon?

Mondd: hát nem jobb lett volna ott maradnod,

Ahol örültél, ahol csókolgattak,

Ahol bölcsőben ringatott az Álom?

Szegény poéta, mért jöttél ide?

Hiszen te nem vagy sem gonosztevő

Sem érzéketlen faragott fabáb,

Kiket szerencse, játszi kény segít!

Szegény poéta, mért nem mégy tovább,

Szegény poéta, mit keresel itt?

A dőzsölőknek zsoltárt énekelsz?

Bizony mondom: így nem sokra viszed,

Ha megdobálnak, sajog a szíved

És áldással fizetsz meg annyi átkot?

A te szívednek van még szent hite,

Az még szeret Istent, hazát, barátot? –

Szegény poéta, mért jöttél ide?

Szegény poéta, tűnj el csendesen!

Ne féljél, nem sír senkisem utánad!

(Ugyan, ki sírna egy költő után?)

Repülj magasra, tűnj el hangtalan,

Virágillatos május éjszakán,

Feljebb repülj a sápadt fényű holdnál

És ne hirdesse semmi itt a földön,

Hogy valaha is voltál!...

1924. február 27.