Itt járt valaki

Fáradtan jövök a mezőről.

A görbe hold piros sugara

beragyogja magányos házamat.

s íme, lábnyomok fénylenek előtte.

Rozsdás kulcsom nyiszog a zárban,

de a meszelt fal ünnepi fehér,

de a küszöb tisztára súrolt

s furcsán csillog a kopott kilincs.

Meleg fogad és hervadó illat.

Régi fényképek szeme villog.

Hangosvidáman pattog a tűz

a kemencén. Ki rakott tüzet?

A lámpában új olaj serceg,

ágyamon friss, fehér lepedő

hívogat. Nini, dombos párnám is

fehér. Ki vetett ágyat?

Asztalomon kinyitott könyvek,

elhintett virágok derengenek

halványan, mint a jó álmok,

melyeket hajnalra elfeledünk.

A piros hold ring, száll az égen,

beragyogja magányos életemet.

s én tünődve ülök ágyamon:

Ki járt itt? Istenem, ki járt itt?

(1929. december 22.)