Őrzöm az ajtót

Állig fegyverben őrzöm az ajtót,

nyáron is izzó páncélsisakkal

s éjjeli fáklyával, álmatlanul.

Kísértetek zsonganak

és tőlük is riadozva féltem

a szemnemlátta kincseket.

Megállj, ki vagy? Árnyékom az.

Árnyék, árnyék, ne lopózz a terembe,

könyörgök, ne lopj meg engem!

S jön egy angyal s birkózni kezdünk.

Villámló kése sziszegve szeli

hörgő torkomat.

S a titokzatos terembe belép.

És hideg márványpadlót talál

és csupasz falakat.

(1928. június 25.)