Mondj mesét

Csűrös Emiliának

Feszülő bánat ólomzubbonyában

Kimeredt szemmel, segélytkeresőn

Téged hívlak testvér, hogy mondj mesét.

Beszélj a bús királyfiról,

Akinek nem vala országa

És elvesztette kedvesét

és egyszer mind a kettőt megtalálta.

Beszélj a nyárról és a régi fényről,

Kalitba elbujt kicsi kék madárról,

A Szépségről és a vándorlásról,

És mindenről, ami kétségbeesést öl.

Beszélj hegyekről,

Hol nyári csókok zürje rengeteg

S ujjongva zúg a téli fergeteg.

Mondd el, hogy minden, minden visszatér:

A láthatáron lefutott szekér,

S lelkemről letünt édes száz titok.

Mondj mesét testvér.

Ugyse hiszem... De legalább sirok.

(1927. március 20.)