Éjféli látomás

Valamerre most gépek dübörögnek,

verejték-patak föld mélyébe ás,

zordan ívelő felhőkarcolók közt

lüktető tömeg ajkán kél valóra

a harsogó, a győztes haladás.

Valamerre most zümmög a zene:

tükrös kávéház, billiárdgolyók! –

Lelket perzselő őrült karneválban

felejtik el a bús maszkok, hogy élnek,

s hogy egyszer ők is, ők is meghalók.

Valamerre most bölcs öreg tudós

csontos öklével homlokára üt,

s virrasztva gyűjti halomba a kincset

Hol ember él a széles nagy világon,

lázas, vad élet lüktet mindenütt.

... Éjfél után van. Látomás fog el:

Kifáradt százak kérges tenyere

nyitottan pihen... Halk a pihegésük...

S a székely falvak álmain keresztül

elkárhozottan zúg a Nemere.

(1926. július 1.)