Úttalan erdőn

Úttalan erdőn utat kutatok.

Sűrűn burjánzó múlt napok,

jövő-bükkök és jelen-indák

úgy össze-vissza kúszálódtak,

amerre most megyek! –

Sötét van benn és zúg a rengeteg.

Földagadt lábam töviseken jár,

de nem hagy nyugodni a gondolat,

hogy messze messze most valaki vár,

akit menteni kell,

aki zokog és lázas és beteg.

Sötét van itt és zúg a rengeteg.

Ólmos, zsibbasztó fáradtság alatt

véres nyomokat permetezve

vonszolom magamat,

míg eljutok egy elzuhant fatörzsig

s kinyújtom rajta megkínzott testem...

Zúgj, öreg erdő,

borulj rám:

A Valakihez vezető utat

úttalan erdőn hiába kerestem.

(1926. október 10.)