Akácos úton

Ringató fákon zúg, zizeg, zenél

millió kerek, zöld akáclevél.

A kis uccára amikor betérek,

mellettem bárki boldogtalan féreg.

Csapott kalappal, mint egy kis kölyök,

Hajrás-ütemű csárdást fütyölök.

A fák rámnéznek, régi ismerősre:

ezeknek mindig én vagyok a hőse.

Piros portrémhoz sötétzöld keret –

és ők mondják meg: szeret, nem szeret...

Kacajom, mint friss, alkonyati pára

áldást lehel a sok-sok akácfára.

Nagybánya 1925. augusztus 22.