Palika kérdései

Bátyám, annyiszor voltam künt a réten,

szedtem piros, kék mezei virágot

és néztem a szomszéd kis barikáját,

amint ropogós, zsenge füvet rágott.

Bátyám, annyiszor néztem az eget,

hogy milyen selymes, puhaszínű, kék,

és fürge-inú, gyors lábam elől

menekültek a gyíkok, lepikék.

Most ülj le mellém, mondj csendes mesét,

miért lett olyan kihalt a világ?

Hová lettek a báránykák s virágok,

s miért lett kopasz, csupasz minden ág?

...Bátyám, régen az anyuka is más volt,

üdén, dalosan, kacagósan nézett, – –

most miért mindig olyan szomorú?

Talán megfogta valami igézet?

Ugy-e, hogy mostan nagyon rossz világ van,

reánk borult nagy fekete lepel –

valami szürke, őszi szomorúság...

Bátyám, bátyám, hát te is könnyezel?

Szatmár, 1925. szeptember 24.