Tanács [2]

Ne legyen lelked soha vad, viharzó,

Ne legyen lelked nyugtalan soha,

Ne zúgjon rajta soha át

A szenvedélyek átkos vihara!

Mert lásd, a dühös, féktelen vihar

A tó vizét is csúnyán felkavarja

S felszínre kerül mélység-rejtekéből

A rút iszapos alja...

Legyen a lelked mindig csendes,

Fohászos, békés, altató;

Legyen lelkednek örök mintaképe

A napsütéses, tiszta tó!

Álmok tündére fürdik ott

Kora hajnaltól késő estig,

Éjjel pedig sugaras-szépre

A mennyországnak csillagai festik.

Szatmár, 1924. június 16.