Templomban

Csendes a templom,

Serceg a mécses,

Hófehér oltár

Virággal ékes;

Elébe térdel

Egy kicsi lányka,

Szivét betölti

Forró imája:

“Szegény anyácska

Nagyon beteg lett,

Hiába ülök

Az ágya mellett

S ápolom nappal,

Ápolom éjjel...

Nem is tudom, hogy

Mi lesz szegénnyel.

Azt mondják róla:

Nem soká várhat,

Itt hagy bennünket,

Szegény árvákat,

S felmegy Hozzád a

Csillagos égbe, –

Mondd, kis Jézuskám,

Ugyan mi végre?

Hiszen Te neked

Nincs rá szükséged,

Van jó anyácskád,

Ki szeret Téged,

Ki gondoz, ápol,

Vet puha ágyat...

Hagyd itt nekünk az

Édesanyánkat!”

A kis Jézuska

Szive feldobban,

Arcán megértés

Szent tüze lobban,

Biztat, mosolyog, –

Mosolya édes...

Csendes a templom,

Serceg a mécses.

Szatmár, 1923. október 3.