Öcsémnek a lelkek tükréről

Annyiféle nézés

Ahányféle ember.

Egyik pillantása

Olyan, mint a tenger,

Ha vihartól reszket;

Sötétzöld, haragos

jéghideg hullámok...

Mikor ilyent látok,

Szinte fázni kezdek.

Másik tekintete

Simogató bársony.

Szelíd sugarában

Boldog az én álmom:

Harmatos hajnalban,

Pacsirta dalával

Lelkem tovaszárnyal

Nesztelenül, halkan...

Harmadik szeméből

Kárhozat tüzének

Forró lángja éget,

S száz láncravert démont,

Száz ördögöt látok,

Mikor belenézek.

– – – – – – – – – – – –

Búzavirág színű

Ártatlan szemeddel

Mikor Te nézel rám, –

Mintha imádkoznám.

1923. november