Juliska bánata

Juliska, mért maradsz benn,

Mért nem játszol velünk?

Juliska, mért szomorkodsz?

Kedvedre mit tegyünk?

Faggatják játszótársi,

Vidám gyermek-sereg;

De nem felel rá; arcán

A könny pereg, pereg...

Hivják a nagymamát most:

“Mi baj van, tudni kell;

Beszélj hát nagymamádnak!”

De hallgat, nem felel.

Csak aztán, nagysokára

Jön meg siró szava:

“Jaj, édes, jó Istenkém,

Eltört a kis baba!”

“Ne sírj, bohó Juliska,

Ne búsitsd nagymamát!

Ha eltörött az egyik,

Veszünk majd más babát”.

“Jaj, nem kell énnekem más,

Ez egyet szerettem!”

S csókolva tört babáját

Zokog keservesen.

1923. június