Alkony [2]

Sötét lélekben régi muzsikák

bujdokolnak. A pásztorleány

szégyenére gondol s a kútra hajlik.

A márványlépcső fölött vadszőlő

boltozódik, sürjen, sötéten

s halott madarak hullanak belőle.

A nyirkos ég

foszlányokban, ijedten csüng.

A remete jár egyedül a

kihamvadt utakon. Eszelősen mosolyog.

Tömött lombokat keres –

elvérezni. Szeliden elvérezni...

1930.