Gyakran várlak. Elüldögélek

Gyakran várlak. Elüldögélek olykor

órák hosszat is így: a messze hamvas

kékjét nézem, az ösvényt és az ormot.

Elfáradt szememet mihelyt lehúnyom,

érkezel... Ragyogó, napos mezőről

lassudan közelegsz: a régi hellén

földek játszadozó pásztor leánya.

Kebleden kifeszül habkönnyű inged.

Tejfehér, pamacsos bárányka kisér

mindenütt. Csupaszon tapossa tiszta,

barna lábad a friss füvet, dalolva

állsz meg kis kalyibám előtt s köszöntesz...

...Téli bús napokon másként jelensz meg:

Sápadt Északi Fény leánya. Vastag,

bolyhos és puha prém simul fehéren

vállaidra. Pihék halódnak ajkad

szunnyadó parazsán. Zöldfényű csillag

reszket álmodozón nehéz hajadban.

Kunyhóm fenyvesövezte ajtajánál

így állsz meg: havazó, tündéri éjjel,

csörgős szánnal, arany rénszarvasokkal...

1930. augusztus 8.