Hangulat

Elállt az esti zápor is.

A mély sötétben elmerültek

a gesztenyefa sárga lombjai,

e fájó, muszáj szeptember-bűnök.

(Életem: –)

A lámpafényen végigsurranok

és a homályban eltűnök.

Tán én is őszi fa vagyok,

csupa sejtelem, csupa álom –

S ha már levelem mind a sárba,

bűnöknek, harcoknak utána

a nyugalmat tán megtalálom...

Csapongnak itt-ott víg denevérek.

Esővert utca csillagfényben ázik

s nyitott ablaknál fehérkezű kislány

valami régi nótát zongorázik.

A dallam szünetén

kis tücsök ciripel.

Fejem lágyan a villanyfára hajtja

egy rámlehelő, fáradt esti bú –.

Ilyent érezett – tán a bibliában –

mikor egy este hazaindult,

a tékozló fiú...

1930.