Vihar

Sötét van.

Úgy vergődnek a fák

a tépő zivatarban –

Úgy sírnak az ágak,

ha ablakomra vágnak.

Néha a vágyak őrült forgatagja

süvölt – útjából

mindent elseperve –

Hömpölyögnek, átkozódnak

nagy fekete felhők

s borzasztók a világos pillanatok,

mikor

agyig hasító villámfénynél

felbukkan annyi kétség-barrikád.

Kicsi Lány!

Félek a vihartól,

félek magamtól...

Borítsd reám

nagy szőke hajad védő sátorát!

Szatmár, 1926. május 21.