Fehér kendő, kicsi kendő

Fehér keszkenőt leltem tegnap

folyóparti ágak felett –

Azóta nézem, egyre nézem:

kié lehet?

Az a babonás kicsi kendő

olyan nagyon szívemre ül.

Bármibe kezdek tegnap óta,

nem sikerül.

(A szeme kék volt, haja szöszke,

a habokból elémbe fut...)

Bódító illat, gyilkos álom

és nincs kiút.

Meghalt és nem is született,

Fehér virággal ring az ár –

Ezért a gazdátlan kendőért

be kár, be kár!...

Kertemet félig lekaszáltam,

de kőbe csorbult a kasza.

Fáradt lélekkel ködbe nézek...

Gyerünk haza!

1927.