Versenyfutás

Vidám cimborák, hej, ki tudja, hányan

indultunk hajdan a versenyfutásra,

gyermekkor-zenés tavasz idején!

(...Lehajoltam egy nyíló ibolyáért

és utolsónak érkeztem be én.)

Ősszel futottak, nyargaltak tovább,

mert csalta őket arany csörgetéssel

valami távol, piros kikelet!

(...Én rekviemmel sirattam a kertben

néhány húnyt-szemű sápadt levelet.)

Vijjongó szélben pihék szállingóztak

és ifjú torkok vígan kurjantották:

Előre, hajrá, aki célhoz ér!

...Én letérdeltem a havat csókolni,

mert olyan kedves és olyan fehér!

Most itt vagyok és egyedül vagyok.

Idáig hallik lábuk dobogása,

amint csörtetnek árkon-bokron át –

– Hadd jusson célhoz áldással, örömmel

minden rohanó régi jóbarát!

Én fáradt vagyok. Fel sem állok innen,

csak kinyújtózom édesen a földön,

a süppedő, nagy hómező felett...

Talán megfagyok... szépet álmodom...

Neked ajánlom, Uram, lelkemet!

Szatmár, 1926.