Tizenkilencedik születésnap

Eső után volt, – kopott mese már, –

hogy gyerekesen, szenten,

imádságosan daloltam az erdőn

és gombázni mentem.

Eső után volt: sáros volt az erdő.

A vadgombákra soha rá se néztem.

Csak énekelt a szám,

a jó gombák meg elbújtak előlem

és csak nem gyűlt a mesebeli szám.

Alkony felé volt, homályos az erdő.

Tizenkilenc a mesebeli szám.

Most megtaláltam annyi hosszú lesben,

de nem tudom már,

hogy minek is kerestem,

s miért ennyi a mesebeli szám?

Állok az erdőn, alkonyat felé,

esőutáni szép szomorúsággal,

térdig sárban –

Megvan a kincs és hiába töprengek,

hogy kinek nyújtsam kis gyékénykosárban.

Szatmár, 1926. május 17.